Üdvözlök Mindenkit!
2015. június 7-én Koczka Fecó barátomat kísértem zongorán, aki a Pedagógus nap alkalmából Kányádi Sándor "Kicsi legény, nagy tarisznya" c. versét adta elő. Kíséretnek a "Köszönöm Édesanyám" c. énekem dallamát választottam, mivel úgy gondolom, mindkét alkalom patetikus hangvételű volt. Fogadjátok szeretettel:
Kányádi Sándor - Kicsi legény, nagy tarisznya
Horgasinamat verdeső
tarisznyában palavessző,
palavessző s palatábla...
Így indultam valamikor,
legelőször iskolába.
Le az utcán büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
- Hova viszed, ugyan biza,
azt a legényt, te tarisznya? -
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szemben jöttek.
Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
- Éhes lehet a tudásra
az, akinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.
De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.
S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: - Ej, kis legény,
gyere fiam, bátran, ne félj!
Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett.
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése