Mosolygó Kórház Alapítvány

Üdvözlök Mindenkit!

Egyszer a Facebook-on szembejött velem egy hirdetés: "A Mosolygó Kórház Alapítvány gitáros önkéntest keres". Éreztem hogy ez nekem szól, úgy gondoltam Isten a világnak egy másik apró szeletét próbálja megmutatni számomra. Mivel a debreceni koordinátort személyesen ismertem/ismerem, így néhány üzenet után már az Alapítvány aktív tagja voltam. 8 hónapon keresztül végeztem önkéntes szolgálatot, ami nálam a zenés alkalmakat, "mosolyogtatásokat" jelentette.

A repertoár két részre bontható:

1. Kicsik: A part alatt; Cifra palota; Egy boszorka van; Egy kis malac; Kis kacsa fürdik; Megfogtam egy szúnyogot; Virágéknál ég a világ

2. Nagyok: Afrika; Egyszerű dal; Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés; Örökké tart; Pálinka dal (ez volt a legnyerőbb énekünk)

A part alatt 

Személyes tapasztalataim a gitáros szolgálattal kapcsolatban pedig a következők:

1. Nem volt olyan gyermek, aki visszautasított volna: mivel az Alapítvány egyik „alapszabálya”, hogy nem erőszakolhatjuk rá a gyermekekre társaságunkat, így minden kórterembe való belépésünkkor megkérdeztem, hogy végighallgatják-e az előadásunkat? Nem érkezett nemleges válasz.

2. A szülőket is felüdíti: mivel a szülő számára is megterhelő lelkileg a beteg gyermekét a kórházban látni/látogatni, ráadásul a figyelem 120%-át kell ilyenkor rá fordítani, egy kis lelki megnyugvást és felüdülést biztosítunk a szülők számára is ilyenkor. Volt rá példa, hogy a szülők elkérték az Alapítvány elérhetőségeit, videókat, fényképeket készítettek rólunk és a szolgálatunkról.

3. Mindenki mosolyog: mosolyognak a gyermekek, mosolyognak a szülők és persze mosolygunk mi magunk is, mivel egy kis időre kiemeltük őket abból a kórházi közegből, ahová kerültek. A legfelemelőbb érzésem a következő ezzel kapcsolatban: egyik szolgálatunk alkalmával egy srácnak énekeltünk a sebészeten. Következő nap ismét mentünk a sebészetre, viszont akkor már az előkészítő szobában volt, műtétre készítették elő. Meglátott bennünket, ott voltak mellette a szülei és megkért bennünket, hogy énekeljünk már neki úgy, mint az előző nap. Énekelve kísértük el a műtő ajtajáig, őt pedig mosolyogva tolták be oda.

Most pedig következzen két improvizáció, ami a "Megfogtam egy szúnyogot" c. gyerekdalt járja körbe. Juhász Tamás zongoraművész barátom játszik (természetesen zongorán) a felvételeken, én pedig a "háttérben Cajon-on dobolok. Az improvizáció jellegéből adódóan nem mindenhol egységes a dobolásom, de remélem így is elnyeri tetszéseteket.

Fogadjátok szeretettel:

Az első improvizálásunk...

... és a második.